Mikor végzünk CT vizsgálatot?
A kezelõorvosnak tisztában kell lennie, mikor szükséges a CT elvégzése. Amennyiben kérdéses az indikáció, célszerû a vizsgálatban járatos radiológus szakorvossal történõ személyes megbeszélés. Ennek során a vizsgálatot végzõ orvos és asszisztens számára elengedhetetlenül fontos a kórelõzmény, a klinikai adatok, illetve egyéb lépalkotó vizsgálatok eredményeinek ismerete.
A CT vizsgálat alkalmas olyan diagnosztikus kérdések megoldására, amelyek egyéb módszerekkel, ultrahang, hagyományos röntgenvizsgálat stb. nem dönthetõk el teljes biztonsággal. Felhasználható a már kimutatott elváltozások kiterjedésének kimutatására, illetve az elváltozások karakterizálására. Alkalmas a további mûtéti beavatkozás megtervezésére, röntgenbesugárzás, gyógyszeres terápia megtervezésére, ezek eredményének nyomon követésére.
A megfelelõ minõségû vizsgálat elvégzéséhez és értékeléséhez elengedhetetlen a korábbi vizsgálatok eredményének ismerete, mint pl. az ultrahang vizsgálati leletek (az elkészített képi dokumentációkkal együtt), valamint a korábbi CT, illetve MRI felvételek megtekintése. Különösen fontos ez akkor, ha a kezelés eredményét kívánjuk megítélni.
A leggyakoribb CT vizsgálati kérések a fejfájás okának tisztázása, koponya sérülések, nem gyógyuló tüdõbetegségek pl. fibrocystás tüdõelváltozások, bronchiectasia, gyulladásos folyamatok kimutatása.

Az elõkészítés menete
Tekintettel arra, hogy az elõkészítés, a gyermekek és a szülõk felvilágosítása - 6 éves tapasztalatunk alapján - ma is sokszor problémát jelent, ezért szükségesnek tartottuk ennek részletezését.

Az elõkészítés három részre osztható:
1. Gyakorlati elõkészítés a vizsgálat megfelelõ kivitelezéséhez.
2. A gyermekek és a szülõk felvilágosítása a vizsgálat lefolyásáról.
3. Pszichés elõkészítés.
Mindezek a mindennapos osztályos gyakorlatban is szükségesek, hiszen ezek jelentõs részének már az osztályon meg kell történnie.

A gyakorlati elõkészítés fõ szempontjai általánosságban:
Minden vizsgálat elõtt 4 órás, altatás esetén 6 órás éhezés szükséges. Altatásra van szükség olyan esetekben, amikor a gyermek együttmûködésére nem számíthatunk. Az altatásos vizsgálatra történõ elõjegyzés esetén minden esetben meg kell kérdezni a szülõt, hogy kapott-e a gyermek a közeli hetekben védõoltást, mert ilyenkor csak 4 hét múlva altatható a gyermek, kivételt képez az akt vizsgálat. Az altatás nem végezhetõ el akkor sem, ha a gyermek lázas, vagy hurutos beteg. Így számos esetben a szülõt és a beteget felesleges úttól és további esetleges infekcióktól is megkíméljük.

Miért adunk kontrasztanyagot?
Kontrasztanyagok adagolásánál meg kell különböztetni a vénásan , illetve a szájon át adott kontrasztanyagokat.

Az intravénás kontrasztanyag segítségével az erek láthatóvá válnak, illetve a szövetek minõségét biztonsággal tudjuk elkülöníteni.
Az intravénás kontrasztanyag adásakor a 4 órai éhezésre a kontrasztanyag vénába történõ bejuttatása miatt van szükség. A beadott mennyiség testsúly-kilogrammonként 1-1,5 ml. Bizonyos vizsgálatoknál, pl. hasi és mellkasi, illetve érvizsgálatok, esetleg ennek duplája, akár 2,5 ml/tskg is szükség lehet.
Elõfordulhat vénás adagolás esetén viszonylag igen ritkán mellékhatásként hányás, hányinger, illetve kontrasztanyag allergia. Az allergiás reakciók közül a legismertebb a bõrreakció, súlyosabb szövõdmény a gégeoedema, illetve az anaphylaxiás shock. A bõrre használt jódos lemosás esetén elõforduló érzékenység nem azonos a kontrasztanyag érzékenységgel. Természetesen ezek elhárítására a CT laboratóriumnak fel kell készülnie, nagyon ritkán szükség lehet az intenzív osztály bevonására is.
Intravénás kontrasztanyag adásától csak bizonyos vizsgálatok esetében tekinthetünk el, mint pl. a melléküregek vizsgálata, traumás törések (koponya, illetve a csontok vizsgálata) esetén, valamint néhány tüdõelváltozás során. Ennek megítélése már minden esetben a radiológus orvos feladata.

Szájon át adott kontrasztanyagok
Hasi, illetve kismedencei vizsgálatokhoz szájon át adott kontrasztanyag adására van szükség a belek feltöltésére. Ezen kontrasztanyagoknál a fent említett allergiás reakciókkal nem kell számolni.
A mennyiség, illetve az itatás módja azonban különbözõ.


Altatott gyermekek hasi vizsgálatához az itatást követõen kb. 1 órai várakozásra van szükség, hogy a gyomor üres legyen. Az altatott gyermek kismedencei vizsgálataira a szakaszos itatás nem vonatkozik, csak a mennyiséget kell növelni. Az újszülöttek esetében a szájon át történõ itatás nem lehetséges, ott csak az éhgyomor szükséges és a kontrasztanyagot szondán át juttatjuk a gyomorba. Ennek mennyisége egészen minimális, 10-20 ml.A hasi erek vizsgálatánál nem adunk szájon át kontrasztanyagot.

A gyermekek és szülõk felvilágosítása a vizsgálatról
Pszichés elõkészítés: Ha megfelelõen történt a pszichés elõkészítés, nagyon sok esetben nincs szükség altatásra, ennek jelentõségét - úgy gondolom - nem kell külön hangsúlyozni. Már 4-6 éves, sõt sokszor 3 éves gyermek vizsgálata is elvégezhetõ altatás nélkül. Mindezt úgy érhetjük el, ha mindenrõl tájékoztatjuk, ami körülötte, vele fog történni. A gyermeknek mozdulatlanul kell feküdnie egy mozgó asztalon, ezt ha szükséges, meg is lehet, sõt kell mutatni. Azt is el kell mesélni, hogy injekciót fog kapni és az édesanyja vele lehet a vizsgálatnál.
Lényeges a vizsgálat szempontjából a légzés rövid visszatartása is. Ez néhány próbálkozás során jól megtanítható már 4-6 éves gyermeknek is. Amennyiben az alapbetegség miatt -pl. bronchiectasia - a légzésszünetre nincs lehetõség, a vizsgálat értékelhetetlen lesz, tehát elvégzése felesleges.